Gera Zoltán 1979. április 22-én született Pécsett. Sok más gyerekhez hasonlóan a játszótéren kezdett el focizni, innen került elsõ egyesületéhez, a Pécsi Bõrgyár serdülõcsapatához. Játszott még másik két helyi csapatban, a Zsolnayban és a Kinizsiben is, aztán következett „a” Pécs, vagyis a Pécsi MFC, ahová Garami József csábította a nagyon tehetségesnek tartott fiút.

Ekkor azonban törés következett Zoli pályafutásában és úgy tûnt, egész élete félresiklik. Rossz társaságba keveredett, lógott az iskolából, egész nap csavargott a haverokkal vagy a játékteremben nézelõdött. Az utcagyerekek életét élte, dohányzott, ivott és a kábítószert is kipróbálta. Ezt a mai napig felemlegetik neki az ellenfél drukkerei, míg itthon játszott, rendszeresen lehetett hallani a mérkõzéseken újra és újra felhangzó „Szipus Gera!” kórust. De õt ez nem zavarja, és nem bánta meg azt sem, hogy semmit sem titkolt el a múltjáról, mikor NB I-es játékos lett: „Nem szégyellem, hogy akkor úgy éltem, de nyilvánvalóan nagyon örülök, hogy megváltoztam (…) Ha egyetlen embernek rendbe jött az élete, mert az én példámból okult, már megérte õszintén elmondani, akármit ordibálnak is a szurkolók. Arról nem beszélve, hogy mindig azt szidják, akitõl tartanak.”

S hogy mi hozta ezt a változást? Egy napon Zoli édesapja, Gera Sándor rávette fiát, hogy tartson vele egy gyülekezet istentiszteletére. És ezen a napon Gera Zoltán megtért, búcsút mondott korábbi életének és elhatározta, hogy nagy futballista lesz belole. Zoli mind a mai napig mélyen vallásos ember, nagyon sokat jelent neki a hite és ezen elvek szerint éli az életét. Mindenkivel szemben kedves, udvarias és segítõkész, nem káromkodik még a pályán sem (ez talán egyedülálló a futballisták körében) és sosem alattomos. Ebben a közösségben találta meg élete párját, Tímeát, akit idén nyáron vett el feleségül. És ennek a közösségnek köszönheti a magyar labdarúgás a jelenlegi legjobb játékosát, mert megtérése után Gerzson újra focizni kezdett és a megyei bajnokságban szereplõ Harkány labdarúgója lett, ahol Bódi Zoltán volt az edzõje. Róth Antal aztán visszavitte a PMFC-hez, ahol Zoli elõbb NB I-es játékos, majd utánpótlás-válogatott lett.

A nagy áttörés – irány a Fradi

Sok magyar klub edzõjének, vezetõinek feltûnt, hogy van Pécsett egy srác, aki nagyon ügyesen bánik a labdával és halomra dönti a védõket, vagyis „ebbõl a gyerekbõl még lehet valaki.” Leggyorsabban a Ferencváros eszmélt és 2000 nyarán szerzõdtette a tehetséges labdarúgót. A szurkolók nem sokat tudtak a pécsi fiúról, az elsõ edzõmeccseken azonban már az õ szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. A debütálás pedig nem is sikerülhetett volna jobban: Gerzson rögtön az elsõ meccsén megszerezte elsõ gólját a Fradiban, egy szögletet bólintott a hálóba a Haladás elleni Üllõi úti mérkõzésen, hogy következhessen az azóta védjegyévé vált szaltó. Zoli ugyanis ilyen különleges formában fejezi ki gólörömét, és elmondása szerint szaltózótudománya is a játszótérrol ered.

A parádés kezdés ellenére az elsõ szezonban akadtak nehézségek. Zoli trükkös megoldásaival és csupa szív játékával ugyan pillanatok alatt a közönség kedvence lett, de az erõnlétével még voltak problémák. Többször elõfordult, hogy Csank János lecserélte õt, sot egyszer-egyszer ki is hagyta a csapatból. Gerzson azonban keményen dolgozott és egyre jobb erõállapotba került. Legemlékezetesebb produkcióját Tatabányán nyújtotta: rengeteg trükkös megoldásával õrületbe kergette a védoket, adott 3 gólpasszt (az egyiket például oxy-val) és rúgott egy fantasztikus gólt: már a labdaátvétellel kötényt adott egyik védõnek, majd kicselezte a másikat, végül pedig eltekerte a labdát a kapus mellett. Ezután a mérkõzés után az Üllõi úton Albert Flórián leendõ utódjaként kezdték emlegetni, amibõl kiderül: Zolit tényleg a szívébe zárta a közönség. Õ azonban nem szállt el magától, tette a dolgát és a bajnokság hajrájában egyre jobb formába lendülve segítette 27. bajnoki címéhez a Ferencvárost. 

Elmondható tehát, hogy elsõ zöld-fehér szezonja sikeres és eredményes volt. Ebben azonban nagy szerepe volt Lipcsei Péternek is, a csapatkapitány ugyanis felkarolta a fiatal fiút, segített neki a beilleszkedésben. Gerzson már a Fradiba szerzõdése elõtt nagyra tartotta Lipcseit, egy alkalommal pedig arról is mesélt, hogy milyen nagy élmény volt neki elsõ edzése alkalmával, hogy együtt készülhet a kedvenccel. Azóta igazi barátság szövõdött köztük. Korábban gyakran jártak együtt a mérkõzések elõtt kávézni, amely elmondásuk szerint mindkettõjüknek nagyon jót tett. Ma már nem egy csapatban játszanak, de telefonon tartják a kapcsolatot. Zoli mindig telefonál Petinek a fontos Fradi-meccsek elõtt és sok sikert kíván az egész csapatnak, valamint beszámol saját angliai produkciójáról is.

A 2001-2002-es szezon elõtt Gerát már mindenki úgy emlegette, mint a Fradi egyik kulcsjátékosát, és õ nem is okozott csalódást. A bajnokságot ugyan két vereséggel kezdte a csapat és egyelõre Zoli sem parádézott, de következett a Hajduk Split elleni BL-selejtezõ. Erre a két meccsre a fradisták nem jó szívvel emlékeznek, mert a csapat végül 11-esekkel kiesett, de Gerzson végre a nemzetközi porondon is megmutathatta kivételes tudását. Mindkét meccsen parádésan játszott, bolondot csinált a horvát védõkbol és végig bírta a kemény iramot. A BL-bõl való kiesés után magára talált a Fradi, sorra nyerte a meccseket és ehhez Zoli jó játékkal és gólokkal járult hozzá.

Aztán beütött a krach: a Gyõr elleni hazai bajnoki elsõ félidejében Gerzson megsérült, megnyúltak a belso térdszalagjai és hosszú idõre kidõlt a sorból. A Fradi pedig Gera nélkül csak 4 vesztes és 2 döntetlenre végzõdõ mérkõzés után tudott újra nyerni. Zoli 9 meccset hagyott ki sérülés miatt, a téli szünet elõtti két meccsen is csak kényszerûségbõl játszott, de még nem volt tökéletes állapotban.

A téli szünet viszont nagy változásokat hozott: Csank János helyét az a Garami József vette át a Fradi kispadján, aki annak idején felfedezte Gerzsont és a PMFC-be vitte. Zolinak jól sikerült a téli felkészülés, már a terembajnokságon is kitûnõen szerepelt (a selejtezõben gólkirály lett, a döntõben a legjobb játékosnak járó díjat kapta meg). Garami mester nagyon bízott benne és kulcsszerepet szánt egykori felfedezettjének. Gerzson ennek megfeleloen kezdte a tavaszt. Új poszton, ezúttal középcsatárként játszott és lõtte a szebbnél szebb gólokat. Sopronban például 15 méterrol ollózott a kapuba, Dunaújvárosban pedig káprázatos módon sarokkal emelte át a védõn a labdát, s úgy lõtte ki a hosszú sarkot, de emlékezetes az a gólja is, mikor Kispesten akrobatikus mozdulattal továbbította a labdát a hálóba. Ebben az idényben a Fradi végül is második helyen végzett a bajnokságban, ami a gyenge õszi szereplés után jó eredménynek számított. Zoli nagyon jó idényt tudhatott maga mögött: bár volt egy hosszabb sérülése, mikor játszhatott, mindig a csapat húzóembere volt. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis bemutatkozhatott a nagyválogatottban is, ahol 4 meccsen gólt ugyan még nem szerzett, de játékával egyáltalán nem okozott csalódást.

A következõ szezon is jól kezdõdött Gerzson számára, hiszen már az idénynyitón Siófokon betalált a kapuba. Jó formáját átmentette a következõ meccsekre is, jó játékkal segítette a csapatot a bajnokságban és az UEFA Kupában is. Ebben a sorozatban a Fradi két megnyert párharc után (a ciprusi Limassolt és a török Kocaelisport búcsúztatta a csapat) a német Vfb Stuttgarttal találkozott. Ezeken a mérkõzéseken Zoli ismét megmutatta a nagyvilágnak, hogy milyen tehetséges játékos. Teljesítményét a német csapat edzõje, Felix Magath is dicsérte, a Fradi viszont hatalmas küzdelemben, de végül kiesett az UEFA Kupából.

Az õsz legemlékezetesebb meccse (Gera s talán az egész ország számára) a San Marino elleni válogatott találkozó volt. A Svédországban elért bravúros döntetlen után a magyar csapatnak kötelezõ volt begyûjtenie a 3 pontot San Marino ellen, de az elsõ félidõben a mieink nem tudtak túljutni az ellenfél védelmén. Szünetben viszont Gellei Imre szövetségi kapitány úgy döntött, beküldi a pályára Zolit, aki káprázatosan játszott és eldöntötte a találkozót. Eloször egy laposan belõtt szöglet után felpörgette magának a labdát, majd ollózva a hálóba zúdította. Aztán a folytatódott a Gera-show: Lipcsei Peti átadása után Tökölivel kényszerítozött és a visszakapott labdát 15 méterrõl ballal bombázta a kapuba. A lelátó tombolt, Zoli pedig a meccs végén még biztos ami biztos alapon fejjel is betalált, másnap pedig róla szólt az egész sajtó. Elsõ találatát a hét góljának választották az Eurosporton, õ pedig nem gyõzte adni a nyilatkozatokat.

Ilyen teljesítmény után nem csoda, hogy télen sok neves külföldi csapat is szerzõdtetni akarta Gerát. A szurkolók kétségbe estek, hogy mi lesz velük Zoli nélkül, és nem sok esélyt láttak arra, hogy Magyarországon folytatja pályafutását. A kérõk között szerepelt például a Stuttgart, akiknek nagyon megtetszett Gerzson játéka az UEFA Kupa meccseken, a török Galatasaray pedig már egy 30-as számmal ellátott mezt is küldött Zolinak, de hiába. Hosszas várakozás után ugyanis 2003. január 20-án Szeiler József, a Ferencváros ügyvezetõ igazgatója bejelentette, hogy 2 és fél évvel meghosszabbították Gera szerzõdését. A hír hallatára volt, aki sírva telefonált a Fradi székházba, hogy köszönetet mondjon a vezetõknek, amiért itthon tartották Zolit. Õ pedig a következõket mondta döntésének okairól: „Elsõdlegesen az döntött a Fradi mellett, hogy nagyon jól érzem itt magam, a Ferencvárosban rengeteget fejlõdtem, itt lettem elismert játékos. Garami József szakmai igazgató személyében egy kiváló szakemberrel dolgozhattam együtt, elsõsorban az õ személye jelent garanciát arra, hogy tovább fejlõdhetek. (…)Anyagilag sokkal jobban jártam volna, ha külföldre szerzõdöm, de a Fradiban most nagyon pozitív folyamatok indultak el, melyeknek én is szeretnék részese lenni. Nagyon sokat számított a szurkolók szeretete, számtalan levelet kaptam, melyben azt kérték a drukkerek, hogy maradjak a Fradiban. A pénz fontos, de nem a legfontosabb. Biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem a szerzõdésem meghosszabbításával. Azért is maradok itthon, mert nagyon sok fiatal tekint a példaképének és nem akartam nekik csalódást okozni. Ha az én hatásomra ezek után úgy döntenek, hogy õk is futballisták lesznek, akkor már mindenképpen megérte maradni. Nagyon jól esett, hogy végig éreztem, hogy a Ferencváros minden tõle telhetõt megtesz a megtartásomért. Én is úgy érzem, hogy a fejlõdésem akkor marad töretlen, ha továbbra is a Fradiban folytatom pályafutásom.”

Zolira ekkor már nem csak a hazai sajtó figyelt fel, hanem az egyik leghíresebb futball szaklapban, a World Soccerben is írtak róla. Röviden ismertették pályafutását, eddigi sikereit (külön hangsúlyozva a San Marino ellen szerzett mesterhármast), a cikk nagyobb része pedig azzal foglalkozott, hogy Gera, Magyarország legtehetségesebb játékosa jól érzi magát itthon és egyelõre nem szeretne külföldre igazolni, mert fejlõdése így is biztosított. Ebben a számban a World Soccer a legtehetségesebbnek ítélt fiatal játékosokat mutatta be, így Zoli egy társaságba került többek között Christian Chivuval, Javier Portilloval, Roy Makaay-jal, Fabrizio Miccolival és Carlo Cudicinivel is.

Az örömteli szerzõdéshosszabbítás ellenére nem kezdõdött valami jól a tavasz Gerzson számára. Az egyik edzõmeccsen megsérült a combja, így a bajnokságban 5 mérkõzést ki kellett hagynia. Az MTK elleni hazai meccsen tért vissza, és egy kiharcolt tizenegyessel segítette gyõzelemhez a csapatot. A folytatásban Zoli nem játszott rosszul, de gólt csak egyet szerzett – igaz, azt az Újpest ellen, ami mindig kulcsfontosságú a fradisták számára. A szezon vége a Fradinak is felemásra sikeredett: a csapat parádés teljesítménnyel hódította el a Magyar Kupát, de a bajnokságban végül csak második lett. Az utolsó, Debrecen elleni mérkõzés pedig botrányba fulladt, aminek súlyos következményei voltak a következõévre is. A Debrecen elleni meccset követõen sokan kérdezték Zolit, hogy ilyen körülmények között is megérte-e maradni, nem bánta-e meg, hogy télen nem igazolt külföldre, de õ hûséges maradt a csapathoz és kijelentette, hogy a lehetõ legjobb helyen van a Fradiban. Gerzson odaadását és hûségét a szurkolók is értékelték, hiszen a 2002-2003-as idényben neki ítélték a Simon Tibor-díjat, amit minden évben a csapat legharcosabb játékosa kap.

A 2003-2004-es szezon az elõzõ évi botrány miatt nem indult kedvezõ elõjelekkel. Nehéz helyzetben volt az egész csapat, súlyos büntetést kapott (többek között 3 meccset kellett zárt kapuk mögött játszani) – a körülmények nem voltak a legideálisabbak a játékosok számára. Gerzson is nehezen lendült játékba, de a Birkirkara elleni UEFA Kupa meccsen már parádézott, aztán gyõztes gólt szerzett az MTK ellen, az õsz folyamán pedig betalált a Gyõr és a Haladás kapujába, az Újpest ellen pedig két mérkõzésen is eredményes tudott lenni. A második meccsen ráadásul gyõztes gólt szerzett – fordulásból, ballal bombázta a labdát a kapuba – és ezzel „halhatatlan” lett. Egy legenda szerint ugyanis az a Fradi-játékos, aki gyõztes gól szerez a lilák ellen, halhatatlanná válik. Ennek a gólnak köszönhetõen az õszt holtversenyben az élen zárta a Fradi, ami az ismert körülmények között fantasztikus eredménynek számított. Ezért érte váratlanul a játékosokat és a szurkolókat, hogy télen a vezetõség elköszönt Garami József vezetõedzõtõl és az egykori Fradi-játékos Pintér Attilát nevezte ki helyére. Az edzõcserének Zoli nem örült különösebben, ugyanis Józsi bácsit már gyerekkora óta ismerte, rengeteget tanult tõle és nagyon szeretett vele dolgozni. A téli felkészülés jól sikerült, de a bajnokságban nem ment a játék. Gólt ugyan nem kapott a csapat, de 4 meccs alatt csak egyszer sikerült nyerni. Aztán egyszer csak Gerzson beindult és mesterhármast rúgott (és fejelt) a Gyõrnek. Ez volt pályafutása elsõ triplája a bajnokságban, korábban csak a válogatottban sikerült 3 gólt szereznie. Ezzel a ragyogó teljesítménnyel további 2 meccsre lendületet adott a csapatnak, de utána megtorpant a Fradi: sorozatban 4 egymást követo bajnokin szenvedett vereséget. Ekkor az áhított bajnoki cím igencsak távolinak tûnt, az egyetlen vigaszt a kupamenetelés jelentette, amiben Zolinak elévülhetetlen érdemei voltak. A Nyíregyháza elleni meccs kivételével ugyanis az összes Magyar Kupa találkozón gólt szerzett, ezzel segítve címvédéshez a csapatot. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a sorozatos bajnoki vereségek idején Tököli Attila mellett Zoli volt az egyetlen, aki végig jól teljesített, rajtuk igazán nem múlt semmi. A hullámvölgy után az elsõ gyõzelmet természetesen ismét Gerzson parádés játéka hozta meg: 2 góljával eldöntötte az MTK elleni örökrangadót. Már csak 3 mérkõzés volt hátra a bajnokságból és Zoli egyre inkább elzárkózott a nyilvánosság elõl, nyilatkozni sem nagyon akart, hogy minden energiájával csak a játékra koncentrálhasson. Siófokon hatalmas küzdelemben gyõzött a csapat, de Újpesten - szintén hatalmas küzdelemben – vereséget szenvedett. A Debrecen elleni utolsó összecsapás több szempontból is különlegesnek bizonyult. Elõszöris mindenkinek élénken élt még az emlékeiben a tavalyi botránnyal végzõdõ összecsapás, így most mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elõ mégegyszer. A tét ráadásul ismét óriási volt: a Fradinak, a Debrecennek és az Újpestnek is esélye volt még a bajnoki címre. A három csapat közül a zöld-fehérek várták a legkedvezõtlenebb helyzetbõl a fordulót, az õ végsõ diadalukhoz ugyanis az Újpest pontvesztésére is szükség volt. A Fradi mit sem törõdve ezzel hatalmas iramban kezdte a rangadót és gyorsan meg is szerezte a vezetést Gerzson (ki más?) góljával, a lendület pedig kitartott a meccs végéig, a zöld-fehérek fantasztikus játékkal 3-1-re gyõztek. A lefújás után mindenki izgatottan várta a híreket a másik mérkõzésrol, ahol az MTK szerzett vezetést, de az Újpestnek sikerült egyenlítenie és folyamatosan támadott, hogy a gyõztes gólt is megszerezze. Ez azonban nem sikerült, így a Fradi lett a bajnok, az Üllõi úton pedig megkezdõdött a fergeteges ünneplés. A földöntúli boldogság leginkább Zolin látszódott, aki jóval a mérkõzés elott már egyáltalán nem nyilatkozott, most viszont ömlött belõle a szó, mindenkinek mesélt, minden kamerába belekiabált, minden játékostársa interjúját kiegészítette, az aranyérem átvételekor pedig megörvendeztette a szurkolókat szokásos szaltójával. „Amikor a meccs elõtt hallottam, hogy átvitték a kupát a Puskás Ferenc stadionba kifejezetten örültem. Tudtam, hogy ez nagyon nyomasztó lesz az újpestiek számára. A meccs alatt nem is foglalkoztunk a másik találkozóval, csak amikor felrobbant a lelátó , akkor tudatosult bennünk, hogy vezet az MTK. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez, így a társaimon és a jelenlegi stábon kívül Garami Józsi bácsiéknak is, akiknek a munkája szintén benne van ebben a sikerben. Köszönöm az MTK csapatának a korrekt és becsületes játékát. Amióta lefújták a meccset, egyfolytában csak beszélek, beszélek. Minden csapattársam televíziós interjújába belekiabáltam, vagy énekeltem. A térdszalagom sajnos fáj, ezért sokáig gondolkoztam, hogy megcsináljam–e a szaltót az ünneplésnél, de végül úgy gondoltam, hogy ez örömet okoz mindenkinek, így ugrottam…”

A Fradi tehát fantasztikus évet zárt: megszerezte a bajnoki címet és ismét megnyerte a Magyar Kupát. Ehhez sikersorozathoz mindenki hozzátett valamit, de az egyik legnagyobb elismerés vitathatatlanul Gera Zoltánt illeti, aki a bajnokságban és a kupaküzdelmek során is csapata legeredményesebb játékosának bizonyult, ezen felül gólpasszokkal, remek átadásokkal és kiismerhetetlen cselekkel járult hozzá a remek eredményekhez.

Közben természetesen nem állt meg az élet a válogatott házatáján sem. A sikertelen európa-bajnoki selejtezõk után a korábbi aranylabdás német Lothar Matthäus lett a magyar szövetségi kapitány, ami persze óriási szenzációnak számított. Matthäus új szellemben látott hozzá a munkához, új csapatot épít, és ebben az együttesben kulcsszerepet szán Zolinak is. Gerzson eddig az összes meccsen pályára lépett, mióta Matthäus a kapitány, a második mérkõzéstol kezdve pedig övé a 10-es mez és a csapatkapitányi karszalag is. Zoli eddig nem is okozott csalódást: minden találkozón a csapat legjobbjai között volt, nem ijedt meg a brazil és a német sztároktól sem, a vb-selejtezõkön pedig már gólt is szerzett Izland ellen. Matthäusról és csapatkapitányi tisztségérõl a következõket mondta: „Óriási megtiszteltetés ez számomra, Lothartól pedig a bizalom jele, és engem felszabadít, hogy ennyire hisz bennem és nem köt meg, hagyja, hogy azt játsszam, amit tudok. Persze ez felelosség is, de igyekszem megfelelni.”

Légiósélet – A Westbromnál is Gerzson a sztár

A nyári szünetben ismét megindultak a találgatások, hogy vajon hol folytatja Gera a pályafutását. Zolinak ugyan még egy évig érvényes szerzõdése volt a Fradival, de többször is elmondta, hogy most már szívesen kipróbálná magát külföldön is egy erõsebb bajnokságban, ezzel ráadásul a Fradi is jól járna. Több csapat neve is felmerült, de érdemi tárgyalásokról nem lehetett hallani. Zoli a Fradival kezdte meg a felkészülést, a szurkolók pedig kezdtek reménykedni, hogy hátha mégegyszer megtörténik a csoda és a csodagyerek, a nagy kedvenc ismét marad az Üllõi úton. Július 30-án aztán bejelentették, hogy Gerzson Angliába, a West Bromwich Albion csapatához szerzõdött. „- Rendkívül boldog vagyok, és nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani a Ferencvárosnak, a klub vezetõinek, valamennyi játékostársamnak, és a szurkolóknak. Tisztában vagyok azzal, hogy ha nem futballoztam volna a Ferencvárosban, akkor ma mindez nem történhetett volna meg velem, nem lehetnék egy elsõ osztályú angol csapat szerzõdtetett labdarúgója. Nagyon szép éveket töltöttem a Fradiban, és boldog vagyok, hogy bajnokként és kupagyõztesként köszönhetek el most a legcsodálatosabb magyar klubtól. Külön szeretném megköszönni Furulyás Jánosnak azt, hogy a Ferencváros vezetése végig rendkívül korrekt volt, és nem gördítettek akadályt távozásom elé, és hozzájárultak ahhoz, hogy fejlõdésem érdekében külföldön folytathassam pályafutásomat.”

Zoli tehát vándorbotot ragadott és megkezdte légióséletét. Sokan féltették õt, mondván hogy nem felel majd meg az ottani követelményeknek. Ehhez képest a WBA Gerzsonnak köszönheti eddigi egyetlen gyõzelmét, Zoli ráadásul 3 góljával vezeti a házi góllövõlistát is. Elsõ góljáról így mesélt: „A meccs elején kaptam egy lefejelt labdát, amit levettem a levegõbõl és egybõl kapura lõttem. Amikor a hálóba ért a labda, már indultam is a szokásos szaltóra, és azután csak azt láttam, hogy körülöttem tombol mindenki. Késõbb aztán a meccs minden pillanata ünnep volt számomra, mert akármikor került hozzám a labda, kórusban kiabálták a nevemet a nézõk.”

Mikor még nem dõlt el nyáron, hogy Zoli hol folytatja pályafutását, egy interjúban megkérdezték tõle, szerinte hogyan reagálnak majd a szurkolók arra, ha elhagyja a Fradit. Õ a következõt válaszolta: „Remélem, hogy hiányozni fogok nekik, és azt is remélem, hogy mindig jó szívvel gondolnak majd rám.” Igaza lett, mert hiányzik, sokat gondolunk rá és mindig jó szívvel emlegetjük kiismerhetetlen cseleit, fantasztikus góljait és szaltóit. Figyelemmel kísérjük angliai szereplését, nézzük az összefoglalókat, tombolunk a góljainál és büszkék vagyunk rá. Reméljük, egyszer majd hazatér és játszik még a Fradiban. Addig is sok sikert kívánunk neki, hajrá Zoli!